„Ide gyertek, itt pecsételnek”, hallani a Szakszervezetek Művelődési Házában időről időre. Az illető asztalnál pedig pillanatok alatt 10-15 fős csoportok alakulnak.
Csalódott és tanácstalan arcok mindenhol. Nem azért, mert nem kapnak munkát. Hanem mert nem kapnak pecsétet. „Mire kell neked pecsét? Te fiatal vagy, neked tudok munkát adni” - mondja az egyik cég képviselője. Nem jár szerencsével.
„Sok a munka és sok a dolgozni akaró ember” - summázza a helyzetet Marcel Marusca, az állásbörzét szervező megyei munkaerő-ügynökség aligazgatója.
„Három éve itt vagyok minden állásbörzén. De egy embert sem tudtunk még alkalmazni” - mondja egy fiatal hölgy. „Mi elhívtunk néhány jelentkezőt a korábbi években, de a megbeszélések után egyikük sem akart dolgozni. Nem tetszett nekik a program. Én nem ugyanazon program szerint dolgozom?” - mondja az asztalnál ülő másik hölgy. Mindketten elárusítót keresnek. A jelek szerint eredménytelenül.
„Nem látod, mi van? Mindenki csak pecsétet akar. Én nem is hoztam magammal pecsétet!” - mondja egy jól ismert szatmárnémeti cég tulajdonosa. „Csak pecsétet akarnak! Legtöbben el se tudják olvasni, milyen munkahelyet hirdetek” - mondja egy másik fiatalember csalódottan.
A DRÄXLMAIER Group standja előtt időről időre felgyűl a tömeg. „Aki pecsétet akar csak, azokat megkérem, ne jöjjenek ide! Azokat várjuk, akik tényleg dolgozni akarnak” - mondják erélyesen a cég képviselői. Időről időre. Hatástalanul.
Ilyen körülmények között kész csoda, hogy vannak cégek, akik hajlandóak részt venni az állásbörzén. Mindez azonban komolyan veszélyezteti az esemény hitelességét.
Amíg nem változik valami a törvénykezésben!
A jelek szerint ugyanis a jelenlegi állapot mindenkinek megfelel. A pecsétvadászok előbb-utóbb csak megszerzik az óhajtott pecsétet, a szervezők pedig kipipálhatják és feltüntethetik az éves beszámolóban: megvolt az állásbörze.